Kedves olvasó és mindenki, aki már látott, vagy aki még nem!
Nagy bejelentéssel tartozom Önöknek. Képzeljék, hétfőn délután, július 5.-én 15:00-kor megszülettem. Születési helyem: Bp. VI. kerület Liszt Ferenc tér, Írók Boltja. Méreteim: 190 cm x 144 cm x 55 cm Külalak: az átlátszó tükör mögött havonta változó tartalom, hangulatom, is ennek megfelelően változik. Júliusban színes és öko vagyok, ha nem hiszi jöjjön és nézze meg a saját szemével...
Hivatalos nevem a komoly, ugyanakkor ünnepélyes „Budapest Kirakat”. Kérem, ne nevessenek, Önöknek is van hivatalos neve, Kiss János, Kovács Béla, mégis az anyukájuk Mucikának, a szerelmük meg esetleg Nyuszikának hívja önöket. Én kérem, még keresem a becenevem.
Sajnos még nem volt, aki becézzen, így Önökön a sor, igazából, bármilyen kedves kis nevet elfogadnék. Még nem szoktam meg a látogatókat, bár sokan megállnak már előttem, csodálkoznak, ilyeneket mondanak „phú ez meg mi?”,meg „de vicces”, meg „jaj de színes”. Nem mondom, jól esik, de mégis mit kezdjek vele?
Most kérdem én, ezzel azt akarják mondani, hogy mostantól legyen a becenevem Miss „vicces”, vagy „jaj, de színes”. Esetleg lenne valami jobb ötletük? Nem nagyon értem még a világ dolgait, és még keresem önmagam.
Ja igen, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy egy komoly fiatal hölgy vagyok, friss kreatív ötletekkel gondolatokkal. Édesanyám egy nagy múltú, tekintélyes úri hölgy, őt „Budapest asszonynak” hívja csak mindenki. Azt mondják, szépségben vetekszik Párizzsal és Béccsel. Persze nekem mindenképp ő a legszebb.
Remélem, édesanyám büszke lesz rám. Júliusban a Cellux csoport művészei segítettek kialakítani arculatomat és tartalmamat. Mert ugye azt már édesanyámtól is megtanultam, és Kern András művész úr, budapesti lokálpatrióta is megénekelte: hogy „egyedül nem megy…” A tartalom friss, illik hozzám és passzol a személyiségemhez. Örülök, hogy felhívhatom a figyelmet arra a rengeteg szemétre, és az újrahasznosítás lehetőségeire a nagyvárosokban, így Budapesten is.
És a dizájn, a „sminkem” is tetszik. Vidám, sokszínű, sok gyerek is megáll, és nézeget. Persze az nem tetszik, amikor a fagyis kis kezeikkel bemaszatolják az üvegemet, de ha majd erről eszükbe jut felnőtt korukban a fenntartható város és szemét újrahasznosítás, akkor azt mondom, megéri. És gyertek csak bátran fagyis kezű gyerekek és aggódó szülők nézzétek meg, hogy tehetjük jobbá, zöldebbé ezt a nagyvárost!!!
